Elhunyt Cserje Zsuzsa (1945-2018)

 
Életének 72. évében elhunyt Cserje Zsuzsa színésznő, színházi kritikus, dramaturg, rendező.
 
A Nemzeti Színház stúdiósaként kezdte pályáját. Miután sikertelenül próbálkozott a Színház és Filmművészeti Főiskolán, 1968-ban a Kecskeméti Katona József Színházba szerződött segédszínésznek. A színészet mellett a versmondást választotta legfőbb kifejezési formájának. 1970 és 1972 között a Néphadsereg Művészegyüttesben mint versmondó, majd 1972 és 1980 között az Irodalmi Színpad (később Radnóti Miklós Színház) előadóművészeként működött. Közben rendszeresen jelentek meg színikritikái a Színház című folyóiratban. Elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-népművelés szakát, a Színház és Filmművészeti Főiskola színházelmélet tagozatán pedig 1982-ben szerzett diplomát. Tanulmányai után ismét a gyakorlati színházcsinálás felé fordult; a Debreceni Csokonai Színház és a Népszínház, majd annak jogutódja a Budapesti Kamaraszínház dramaturgja volt.
 
Rendezőként először 1991-ben mutatkozott be: Willy Russell Shirley Valentine című monodrámáját vitte színre Békéscsabán. Többnyire maga választotta a darabokat, megrendezte például Calderón de la Barca Két szék közt a pad alatt, Carlo Goldoni Mirandolina és Karinthy Ferenc Leánykereskedő című művét. Utolsó rendezését, Edward Albee Három magas nő című drámáját, a Sanyi és Aranka Színház mutatta be 2016-ban.
 
Két lánya: Szamosi Zsófia (1977) és Szandtner Anna (1980) a színészi pályát választották
 
A Terényi Színházi Napok, az Andocsi Művészeti Napok, valamint a dunabogdányi Négyszínvirág gyermek-összművészeti fesztivál alapítója. 2013-ban Terényben gombamúzeumot hozott létre.
 
Eredeti nevét (Frank Zsuzsanna) rajongott színésze, példaképe Pécsi Sándor miatt változtatta meg, aki a II. kerületben, a Cserje utcában lakott. 1985-ben könyvet írt a Kossuth-díjas színművészről, 2012-ben pedig Pécsi Sándor születésének 90., halálának 40. évfordulója alkalmából magángyűjteményéből és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet anyagából kiállítást rendezett a Bajor Gizi Színészmúzeumban. 
 
Sándor Erzsi így emlékezik rá Facebook-oldalán:
"Minden napra jutott egy ötlete, ami hagyján, de meg is valósította őket. Beleépítettek egy kicsorbíthatatlan fúrópajzsot azt működtette és ment-ment mindenen át ha jót akart. Állandóan jót akart. Jót akart a színdarabokkal, amelyekben néha föllépett, de többnyire rendezte őket, jót akart az íróknak, amikor dramaturgnak szegődött melléjük, jót akart a színész barátainak, akiket imádott, jót akart Pécsi Sándor emlékének, jót akart a lakást keresőknek és eladóknak, jót akart Terénynek és jót akart a gombáknak. Egészen mostanáig, eddig a pillanatig mindenki azt hitte, hogy csak talpra képes esni, vagy inkább olyan, mint a golyó, amelyik gurul megfoghatatlan és sebezhetetlen."
 
 
Fájó szívvel búcsúzunk, nyugodj békében, drága Zsuzsa!
 
 
 
 
Share