Elhunyt Egervári Klára (1936-2018)

Fotó: Gajdó Tamás
 
Néhány hónappal ezelőtt, 2017. szeptember 20-án Csiszár Mirellával felkerestük Egervári Klárát, hogy a Zalaegerszegen töltött évtizedekre emlékezzen. Az életmű-interjú a Színházi emlékezet című kutatási programhoz készült, ezért elsősorban a Hevesi Sándor Színházhoz fűződő élményeiről faggattuk, de a beszélgetés során gazdag színészi pályájának valamennyi állomását számba vettük. S arra a kérdésre, milyen az ideális igazgató így válaszolt: 
„Hogy milyen legyen? Elsősorban legyen apa. Legyen apa, mert mindegyik színész hülye gyerek. Az egyik érzékeny, a másik a nagyképű, a harmadik… Az egyiket pofozni kell, a másikat simogatni, de ott kell lenni. És az ember a bajával mehessen hozzá bármikor. Legyen köztünk. Mindegyik este együtt voltunk, előadás után, állandóan együtt voltunk az igazgatóval. Nagyon lényeges, hogy milyen a hangulat, mert az rárakódik az előadásra is. Úgyhogy ilyennek kell lenni, és ilyen volt Szendrő Jóska, Gáti György és Ruszt Jóska is.” 
 
Vidám volt a délután, remek volt a zserbó és a sajtos rúd. Sokat nevettünk, a művésznő gyakran dalra fakadt. Az illékony színészi pálya összegzése és Ruszt József alakjának felidézése azonban néha komorrá tett valamennyiünket. A ragyogó szeptemberi napsütésben az elmúlás árnyai lengték be a szobát – mégsem gondoltunk arra, hogy ez az utolsó találkozásunk. 
Az interjú elkészült, Mirella megszerkesztette, s elküldte jóváhagyásra. Válasz azonban már nem érkezett… 
 
Szerencsére Tucsni András 2016-ban megjelent Egy színészi pálya története című könyve bemutatja a művésznő gazdag életútját, így nem csak az alábbi szűkszavú lexikon-cikk őrzi emlékét: 
Egervári Klára Vasason született 1936. április 6-án. 1951-ben, iskolái elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színház szerződtette. 1953-tól 1957-ig a győri Kisfaludy, 1959-ig a Békés Megyei Jókai Színház művésznője volt. Kétéves miskolci és egy-egy éves veszprémi illetve szolnoki szereplés után 1963-tól a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja. 1968–1973 között ismét a Miskolci Nemzeti Színházban szerepelt. Kilenc évadot a Szegedi Nemzeti Színházban töltött. 1982 óta a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színésznője; 1998-tól örökös tagja. Főként operettek szubrett alakjait, fiatal hősnőket, később érett karakterfigurákat alakított. 1990-ben érdemes művész kitüntetést, 1993-ban Aase-díjat kapott. 
 
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adattára százhatvanegy szerepét rögzíti. Eszerint először Pécsett, 1953-ban a Falusi borbély című Paul Weidmann-vígoperában lépett fel. Utolsó bemutatója 2017. március 31-én volt Zalaegerszegen. Ő kölcsönözte Agatha Christie hangját A tíz kicsi néger című darabban. 
 
Egervári Klára halálával a második világháború utáni színésznemzedék egyik utolsó jelentős alakja távozott a magyar színházi életből. Emlékét megőrizzük, és sohasem feledjük el azt a szeptemberi délutánt, amikor ha csak pillanatokra is, újra megelevenedtek az egykori nagy szerepek: Stázi, Cecília, Eliza Doolittle, Júlia, Mina néni, Zsaroli Karolin. 
 
 
NYUGODJÉK BÉKÉBEN!
 
 
Írta: Gajdó Tamás
 
 
 
 
Share