Rév István Árpád – A „Toll”, 1920-1922

Rév István Árpád (1898-1977) a magyar bábjátszás történetének kiemelkedő alakja volt. 1941-ben nyitotta meg Magyarország első kőbábszínházát, a Nemzeti Bábszínjátékot. Az ezt megelőző évtizedekben azonban az alkalmazott grafika és a képzőművészet számos területén alkotott maradandót. Festményeivel 17 éves korától szerepelt kiállításokon, a 30-as években egyedülállóan gyönyörű kisplasztikákat alkotott. Készített hirdetéseket, reklámgrafikákat, könyvillusztrációkat, foglalkozott belsőépítészettel, tervezett bútorokat historizáló, Art Deco és modern stílusban, alapított batik-műhelyt, kézimunkatervei megjelentek a Díszítőművészet című folyóiratban. Rendkívül gazdag életművének nem bábos vonatkozású emlékeit a PIM-OSZMI Bábtár Képzőművészeti gyűjteménye őrzi. Írásunk apropója, hogy a kollekció digitális feldolgozása 2019 áprilisában kezdődött el, a Színházi Adattár legújabb adatbázisában. [1.]

 

Rév játéktervei talán az egyedi technikával, saját szabadalma alapján készült bábjai előképének, „tanulmány-sorozatnak” is tekinthetőek. Hivatalos szakmai kapcsolatba 1920 májusában került a játéktervezéssel, a Lori Művészeti Játékárugyár Rt. alkalmazta, ahol feladata „iparművészeti tervek és rajzok elkészítése” lett. [2.] Bár szerződése tartalmazta azt a kitételt, hogy „[a]lkalmazásának tartalma alatt Ön hasonló vállalkozásnál sem közvetve, sem közvetlenül részt nem vehet. – Önálló terveit tartozik kereskedelmi kihasználás céljaira vállalatunknak elsősorban felajánlani” – Rév mégis hamar váltott: 1920. augusztus 26-án társulási szerződést kötött Schrőder Károly iparművésszel „a Toll játékműhely iparművészeti és játékárugyár megalapításához”. [3.] Az önálló vállalkozás ötlete azonban már korábban megfogalmazódott, Rév 1920. július 19-én vetette papírra „Tervezet művészi díszmű és játékáru R. T. alapítására” című írását. [4.] Kedvezőtlenebb pillanatot talán keresve sem találhatott volna – két héttel a trianoni békediktátum aláírása után született szövegét mégis átjárja a jövőbe vetett hit. A következőket írja: „Egy nagyobb szabású tisztán magasabb szempont vezetett – >>iparművészeti és játék áru gyár<< felállítása elsőrangú kulturális tényező lenne. Az elvesztett háború és vele az elvesztett sok országrész arra kényszerít minket, hogy az iparral hathatósabban foglakozzunk, fejlesszük és exportképessé tegyük. Az ipar produktumait oda fejlesszük qvalitativ és quantitativ hogy az minden kritikát kiálljon. […] A gyár programjául tűzném ki, hogy minden darabja pedagógiai erővel rendelkezzék, kulturális legyen és inventiozus. Elsőrendű feladata volna a gyárnak a magyar stylust – ezt a kiaknázatlanul hagyott kultúránkat, amely mérhetetlen kincseket rejteget magában és veszendőben van, felkarolni és olyan nívóra emelni, amely méltó ezeréves múltunkhoz. Reprezentálná a gyár áruival külföldön hazánk kultúráját és terjesztené a kifejezetten magyar stylust.” [5.] Rév vállalkozásával missziót próbált felvállalni, nem csupán külföldön, itthon is „a társadalom minden rétege számára” elérhetővé akarta tenni termékeit.

 

 

 

 

Rév István Árpád hagyatékából a „Toll” hirdetőkártyája mellett több tucat játékterv került be a Bábtárba a műhely emlékei közül. Ezek között találunk kerekeken guruló, falemezből kivágott, festett baromfiudvart – kacsát, tyúkot, kakast, pulykát –, oroszlánt és tigrist; lemezjáték-figurákat – indiánt, mexikóit, kínait; Pedagógiai ABC játékot, a végül „Város – házépítő játék” néven forgalomba hozott Rév-doboz építőkocka-készletet, rugós kutyát, vízilovat, elefántot; összehajtható kecskét, csacsit és majmot; járműveket, mozdonyt vagonokkal és többféle hajót. A tervek egy részén látható a művész „RÉV’s / Industrial Art Studio of Toys” feliratú saját pecsétje is.

 

 

 

 

 

 

Rév István tervei lemezjátékokhoz

 

A játékok legalaposabb tervezést igénylő csoportja a lendkerékszerű szerkezettel és ellensúllyal ellátott, madzagon közlekedő játékok voltak. „Koca Lola” a malacon ülő porondmester, „Lori Hopp” a korongon egyensúlyozó, majom által zaklatott bohóc, „Maxi” a bicikliző kisfiú és „Acrobat” a súlyt emelő légtornász ugyanazon az elven működtek.

 

A fennmaradt tervek között van részletesen kidolgozott műszaki rajz, színes látványterv, gyors skicc, és csomagolás- vagy reklámterv is. Hogy Rév milyen fontosnak érezte játékait, azt két nagyméretű plakátterve is mutatja: az egyik „Koca Lolát”, a másik pedig „Mari nénit” – kerekeken guruló parasztasszonyt – reklámozta volna. A 65x82 centiméteres alkotások erős színekkel, kissé harsányan, de remek humorral jelenítik meg a főszereplő alakokat. Mindkettőn diszkréten, de jól láthatóan szerepel az „Atelier / Toll / Műterem” felirat.

 

 

 

 

 

Az „Acrobat” csomagolásterve, műszaki rajza és az elkészült játék fotója

A játékgyár működésének emlékét néhány érdekes fotó is őrzi. [6.] Ezek többsége a játékokról készült, többek között láthatjuk a már elkészített Acrobatot dobozában és használat közben is, lemez-játékfigurák tucatjait, járműveket. A fényképek közül kettő azonban a gyár újpesti épületénél a munkásokat-közreműködőket, illetve nagyméretű „New York” feliratú ládákat örökített meg. A csoportképen tizenhatan szerepelnek, közöttük Rév is, így feltételezhetjük, hogy Schrőder Károly üzlettárs és esetleg más befektetők is (további három nyakkendős úr). Az alkalmazottak száma így is 10-12 körül mozoghatott, ami az adott gazdasági környezetben komoly üzemet feltételez. A ládák felirata későbbi dokumentumok fényében rejtélyes. Ahogy az alapító okiratban Rév megfogalmazta, nagyon fontosnak tekintette a Toll termékeinek külföldi értékesítését. A fényképek elméletileg 1920-1922 között készültek. A cégből 1922-ben kivált az egyik befektető, majd Rév „Zorka” néven új céget alapított, amelynek profiljából már hiányzott a játékgyártás. A művész azonban 1924 augusztusában fordult a Kereskedelmi és Iparkamarához, hogy levelükkel támogassák a New York-i Magyar-Amerikai Kamaránál kiküldött játék-mintakollekciójának megfelelő érdeklődőkhöz való eljuttatását. A válaszlevél is ismert: A három mintadarab közül az Acrobat törötten érkezett, a 4 darabból álló vonat pedig a szállítás és adók miatt háromszorosába került volna, mint a New Yorkban kapható 6 darabos készlet, mechanikával és sínekkel. Ekkorra azonban a „Toll” már csak emlék volt és talán megmaradt árukészletétől próbált megszabadulni a művész.

 

 

 

Rév István Árpád elkészült játékainak felkutatása a jövő feladata – egyelőre csak tervek és fényképek őrzik emléküket.

 

 

-----------------------------------------