„Lábass Juci is körünkhöz tartozott. Húgom barátnője volt. Úgy emlékszem rá, mint vidám, fekete kislányra. Meglehetősen kövér volt, s már akkor fogyasztotta magát. Egyszer tejszínhabot hoztak be nálunk uzsonnára. »Jaj csak annyit ehetnék belőle – kiáltott – hogy elronthatnám vele a gyomromat, és örökre megutálnám!« Egyébként énekelt, táncolt is. Emlékeim között őrzöm egy kislánykori fényképét, mely táncosnőruhában castagnettával ábrázolja.”
Actress Juci Lábass in Olympia by Ferenc Molnár
he painting is unique as it represents the great prima donna of the era in a dramatic role. This is how Dezső Kosztolányi remembered her: ‘Juci Lábass was part of our circles. She was the friend of my sister. I remember her as a joyful, black-headed girl. Even back then, she was rather plump and always resolute to loose weight. One time whipped cream was served at tea time at our place. She cried out:
“I wish I could it so much of it once, that I would forever conceive a distaste for it.” I recall she both sang and danced pretty well. I keep among my souvenirs a childhood photo of hers, which presents her in a dancing costume with castagnettas.’
