|
|
Vajda Márta és Szegvári Menyhért
Makszim Gorkij: Kispolgárok. Rendező: Nógrádi Róbert
Pécsi Nemzeti Színház, 1974. március 29. Fényszöv felvétele
|
Szegvári Menyhért haláláról csaknem minden internetes portál beszámol. Közlik a legfontosabb adatait, hogy kezdetben színész volt, majd rendező lett. Dolgozott – többek között – Pécsett, a József Attila Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, 1994-től nyugdíjba vonulásáig pedig Egerben. A Jászai Mari-díjas művész az Egri Gárdonyi Géza Színház örökös tagja volt.
Egy szót sem ejtenek viszont arról, hogy az 1968-as Ki mit tud? című tehetségkutató versenyen versmondóként az egész ország megismerte. Az útja a Színház- és Filmművészeti Főiskolára vezetett. Ádám Ottó osztályában – Bencze Ilona, Timár Béla, Koroknay Géza, Marsek Gabi, Sir Kati, Muszte Anna, Nagy Gábor osztálytársaként – 1972-ben végzett. Tíz évvel később szerezte színházrendező diplomáját; Zsámbéki Gábor első posztgraduális rendező osztályában Emőd Györggyel, Korcsmáros Györggyel és Vas Zoltán Ivánnal együtt tanult.
Amikor színészként 1972-ben a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, így mutatták be a Dunántúli Naplóban: „Szegedi. Ott játszott gyermekszerepeket, ott lépett fel a legkülönbözőbb irodalmi színpadok műsorában. Mindig színész akart lenni, mint szinte mindig minden színész, már gyermekkorában erről álmodott. Egy évig mégsem vették fel a főiskolára.”
A színpadi szerepek azonban nem elégítették ki, s szinte azonnal megpróbálkozott a rendezéssel. Heltai Jenő Szépek szépe című mesejátékát 1974 elején vitte színre. A Jelenkor című folyóiratban Futaky Hajna így írt a bemutatóról: „Szegvári Menyhért ezúttal rendezőként mutatkozott be, nem kisebb sikerrel, mint színészként. […] munkájának formanyelvi biztonsága, stílusérzékenysége a legfőbb értéke, magába foglalja a többit is: a kitűnő ritmust, értelmes és dinamikus tagolást.” Ezt követően, 1974-ben Csemer Géza és Szakcsi Lakatos Béla Egyszer egy cigánylány című zenés darabját rendezte meg. A címszereplőt, Lulugyit Vári Éva alakította. A színésznő ezt követően számos darabban dolgozott együtt Szegvárival. A leghíresebb talán a tíz évvel később előadott Cigánykerék – szintén Csemer és Szakcsi Lakatos műve –, melyet 1992-ben a Budapesti Kamaraszínházban is láthattak a nézők.
Szegvári Menyhért nem csak a közönségdarabokat kedvelte, bár számos operettet és a musicalt rendezett. A drámairodalom nagy klasszikusai – Friedrich Schiller: Haramiák (1981), Don Carlos (1990), Pierre Corneille: Cinna (1982), William Shakespeare: Hamlet (1983), Lear király (1986) – mellett jó néhány kortárs magyar drámát is színpadra segített. Pécsett adták elő Páskándi Géza A vadorzó avagy a visszhang becsülete című művét 1982-ben, Illyés Gyula Kiegyezését 1983-ban, a Szegény Lázár című Békés Pál-darabot 1984-ben, Hernádi Gyula Hagyatékát 1986-ban, Munkácsi Miklós Lisszaboni eső című játékát 1987-ben. Majd az egri társulat mutatta be 1991-ben Schultz Sándor És a hősök hazatérnek című tragikomédiáját.
Szegvári Menyhért pályaképe, rendezéseinek listája hűen ábrázolja a magyart színházművészet elmúlt ötven évének ívét. S hűen tükrözi a magyar színházművész lehetőségeit és keserű sorsát. S ott motoszkál – mint mindig – a kérdés: fennmaradt-e valami ebből a gazdag életműből? Fényképek, színlapok, néhány videófelvétel. S talán néhány forró színházi este a közönség emlékezetében.
