Vogel Eric Párizsa

 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Vogel Eric: Champs-Élysées utcarészletek táblaképei, 12 darabos díszletkép sorozat
Készítés helye és ideje: Budapest, 1989
Anyag: Pácolt fenyő, farost
Méret: 200 x 140 cm
Nyilvántartási száma: Gy/1831

111 éve született Vogel Eric (1907-1996) nívódíjas tervezőművész, grafikus, festőművész, Erzsébetváros díszpolgára.

A vonzó női test adott formát plakátjainak, színpadi függöny-terveinek, díszlet- és jelmezterveinek, de mondhatjuk, hogy egész életének, minden rajzának, vonalvezetésének. Főfoglalkozásként rajongott a nőkért és a művészetért. Minden rajza, akvarelljeinek fülledt erotikája, a női testet ünneplő jelmezkollekciói mind erről tanúskodnak.
 
1907-ben született Budapesten, Vogel Imre néven. Az Elemér utca 40-ben (ma Marek József utca) lakó család és édesapja, a szobafestő és mázoló Vogel Izidor szerette volna, ha továbbviszi a családi vállalkozást, de fiának más tervei voltak. Amikor nem nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolára, Fényes Adolf és Herman Lipót festőiskolájában képezte magát, majd 1925-ben már a bécsi Iparművészeti Főiskola növendékeként belsőépítészetet tanult, miközben megélhetését biztosítva Ferenczy Sándor építész irodájában dolgozott. A bécsi katonai parádéról készült riportrajzát az Illustrierte Wiener Extrablatt címoldalon közölte. 
 
Vogel Eric 1927-ben és 1987-ben (fotómontázs)
 
Az „Eric” művésznevet Kálmán Imre javasolta még tanuló évei alatt. Tervezői vízjele névjegyévé vált, a neccharisnyás női combokból formált „Eric” szinte minden rajzán, festményén megtalálható. Díszlet- és jelmeztervező, grafikus, festőművész vagy, ahogyan a pesti művészvilágban ismertté vált, az élet illusztrátora, a magyar Toulouse-Lautrec. Az emberi élet történéseit rajzolta le, mindig másképpen: hol a maga drámaiságában, hol amilyennek szerette volna látni. A ceruza és a festővászon végigkísérte az egész életét. Az 1920-as évek végéig egyszerre dolgozott Bécsben és Budapesten is. A Színházi Élet című hetilapban megjelenő novellákat, folytatásos regényeket illusztrálta. 1927-ben első budapesti sikere a Fővárosi Operettszínházban bemutatott Páros csillag című előadás volt, melyben Fedák Sári, Hegedűs Gyula, Törzs Jenő és Kabos Gyula öltözeteit tervezte.1932-től részt vett az Arizona Mulató belső tereinek, díszleteinek kialakításában is. Operettek látványterveinek sora fűződik nevéhez, a legtöbbször – hét alkalommal – A csárdáskirálynő jelmezeit tervezte. Ez volt utolsó munkája is a Szolnoki Szigligeti Színházban.

Jelmezterv a Maya című operetthez. Budai Parkszínpad, 1967
 

 

 

 
Alapító tagja volt a József Attila Színháznak és a Vidám Színpadnak, de tervezett még a Fővárosi Operettszínházban, a Magyar, a Király, a Víg- és a Városi Színházban, a Moulin Rouge, a Parisien Grill, a Royal Revüszínház, a Kamara Varieté, az Állatkerti Szabadtéri Színpad számára is. Jelmezeket, fellépőket álmodott meg és valósított meg a magyar színházi élet olyan elismert művészeinek, mint Honthy Hanna, Bársony Rózsi, Turay Ida, Karády Katalin, Csortos Gyula, Feleki Kamill, Jávor Pál, Latabár Kálmán, Kazal László, Kiss Manyi, Németh Marika, Rátonyi Róbert, Agárdy Gábor, Gálvölgyi János.
 
Az 1990-es évek közepétől a színpadi tervezés mesterségét Gödöllőn, a Madách Imre Szakközépiskola textilszakán is oktatta. Tanítványa, Kaján Mariann főmuzeológus rendezte életmű-tárlatát a Gödöllői Királyi Kastélyban. 
 
Gyűjteményes kiállítása volt Bécsben, Párizsban, Salzburgban, New Yorkban, Budapesten a Vigadó Galériában, a Tolnay Szalonban, a Nemzeti Színházban, a Fészek Klubban, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, valamint születésének 100. évfordulóján a Bajor Gizi Színészmúzeumban. 
2016-ban, a Magyar Kultúra Napján jelent meg az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Szcenika című sorozatában Vogel Eric az élet, a női szépség illusztrátora című kötetünk, mely a művész gyűjteményünkben őrzött terveit, rajzait dolgozta fel. A könyvpremieren munkásságát dr. F. Dózsa Katalin művészettörténész, címzetes egyetemi tanár és Ács Piroska PhD, az OSZMI igazgatója méltatta.
 
A "revü angyalának" szerepe a magyar színházi és táncéletben a mai napig feledhetetlen: „Minden kesztyűcske kacér kottaként fakadt dalra a művésznők kezén, kristálygömbként ragyogó káprázatot varázsolva egy-egy táncprodukció meghatározó elemeként.” [Kisvárdai Dóra: Angyal strucctollal. Premier, 2012. tavasz, 54. p.]
 
A Varázsló macska. Bohémvilág a Montmartre-on című, a Kongresszusi Központban 1990. január 12-én bemutatott előadáshoz készült 12 darabos díszletképsorozata 2017 nyarán került szcenikai gyűjteményünkbe, Fekete Istvánnak, a Kongresszusi Központ színpadmesterének, műszaki igazgatójának felajánlásának köszönhetően. A rendkívül gazdag múlttal rendelkező intézmény több, mint három évtizedes működés után felújítás előtt állt, így nyíltak meg raktárai, és tárultak fel féltve őrzött kincsei, színházi estek dokumentumai, közöttük a Vogel-fatáblák. Az intézmény vezetője, Laurent Lassier, egyetértésben a színházrajongó színpadmesterrel, mindenképpen hazai közgyűjteménybe szerette volna elhelyezni a Vogel-képeket, így jutottak el intézményünkhöz.  Békés Itala zenés kabaréjának díszletét, a párizsi utcákat idéző táblaképeket Vogel Eric maga festette, jelmezeit is ő tervezte, és jórészt kivitelezte is a veszprémi színház műhelyének segítségével.  Békés Itala ismert slágereket adott elő, megidézve a párizsi művészélet hangulatát, mint: „Montmartre-on áll a bál s a lázadás! De szép varázs! Száz szívből száz dal száll, bizsereg szád s a véred…” Közreműködtek az Astra Bábegyüttes tagjai.
 
 
Az előadás és díszletei elénk varázsolták a Chat Noir-t, az első francia művészkabarét, az irodalmárok és képzőművészek törzshelyét. A montmartre-i kabaré helyszínként és látványelemként való megidézése különleges jelentőségű volt a tervező életében, hiszen a Chat Noir állandó vendége volt az általa mélyen tisztelt Henri de Toulouse-Lautrec. A mulató falait díszítő, macskákat ábrázoló rajzok között ott volt a híres francia festő munkája is. A látványtervezőt, Vogel Ericet pedig tisztelői és kritikusai egyaránt a magyar Toulouse-Lautrecnek nevezték. Békés Itala így írja le az előadás díszletét: „A terem üvegablakait körös-körül Vogel Erik saját kezűleg festett párizsi látképei borították, melyek kívülről megvilágítva olyan hangulatot keltettek, mintha a Montmartre-on lennénk." [Békés Itala: Hogyan lettem senki. Budapest, 1993. 335. p.)
 
 
A fatáblák Vogel-gyűjteményünk különösen értékes darabjai, kiegészítik a művész birtokunkban lévő viseletterveit, jelmezeit, jelenetképeit. Néhány korai látványterve és televíziós produkciókhoz készült díszletterve mellett a párizsi művészéletet megidéző képsorozata kitűnően reprezentálja a tervező izgalmas színpadi látásmódját.
 
 
Írta: Turnai Tímea
 
 
 
 
 
Share