A szórakoztatás művészete – Szalai Anna Pásztor Béláról írt monográfiája

 
A magyar színház- és filmtörténeti lexikonokban kivétel nélkül megemlékeznek Pásztor Béláról. A szócikkek ismertetik születési, halálozási adatait (Ákos, 1895. január 2. – New York, 1966. december 31.), és bemutatják magyarországi karrierjének legfontosabb állomásait. Nem tudtunk róla valami sokat. Pályáját színészként kezdte, volt újságíró, az 1920-as évektől a filmiparban dolgozott, filmeket is rendezett. A zsidótörvények miatt 1939-ben elveszítette munkáját. Öt évvel később, 1945-ben mint a filmélet legbefolyásosabb személyisége látott munkához, azonban elég gyorsan ráeszmélt, hogy az alakuló új világban sincsen számára hely. Ekkor Izraelben telepedett le, ahonnan egyre kevesebb hír érkezett róla Magyarországra. Nemcsak az izraeli magyar nyelvű színház megteremtése fűződik nevéhez, tevékenyen részt vett a fiatal állam filmgyártásának megindításában is. A jeruzsálemi Héber Egyetemen oktató Szalai Anna irodalomtörténész figyelmét is izraeli filmtörténészek érdeklődése irányította Pásztor Bélára. 
 
Pásztor Béla és Bársony Rózsi 1954-ben Izraelben
 
Szalai Anna, miközben a magyarországi és izraeli forrásokat kutatta, megismerkedett Pásztor fiával. Rafael Pastor Los Angelesben őrizte édesapja hagyatékát: fényképeket, színlapokat, leveleket, feljegyzéseket, újságkivágatokat. Ebből a páratlan anyagból A szórakoztatás művészete – Pásztor Béla (1895–1966) és kora címmel gazdagon illusztrált, tartalmas, angol, héber és magyar nyelvű kötet született. 
 
„Cseppsorsomban a zsidó óceán...?” – így fogalmazta meg töredékben fennmaradt önéletírásában Pásztor Béla, hogy életútja és pályaképe nemzedéke zsidó művészsorsát is példázza. Szalai Anna ezzel a nem mindennapi karrierrel, egy sikerekben gazdag, de mégis keserves életúttal, melyet a 20. század viharos történelmi eseményei és a helyváltoztatással járó újrakezdések többször megtörtek, mesteri módon ismerteti meg a XXI. századi olvasókat. A pontos tényanyag összegyűjtése és az eddig nem ismert családi kapcsolatok feltárása önmagában is érdekes; ám Pásztor szerteágazó tevékenységét csak egy sokféle illusztrációval teli albumban lehetett méltóképpen bemutatni. Ha a korszak iránt érdeklődők kitartó türelemmel végigolvassák a színész–filmrendező–publicista írásait és vallomásait, töviről hegyire áttanulmányozzák a fotókat, karikatúrákat, a színházi és mozielőadásokat megidéző szórólapokat és meghívókat, különleges világba csöppennek: jellegzetes magyar zsidó művészsors elevenedik meg a Pásztor Béla „művészi pályáját, a pálya történeti-művészeti hátterét és közegét, a kortársakkal kialakult kapcsolatot elbeszélő” történetben. 
 
Írta: Gajdó Tamás
 
Pásztor Béla és Jávor Pál 1956-ban Tel Avivban
Jávor ekkor Molnár Ferenc Liliom című művének címszerepét játszotta
vendégként az izraeli magyar színtársulat előadásában