Négy párhuzamos 20. századi művészsors

És ez az az esztendő, 1914, amikor a 20. század magyar színháztörténetének négy kiemelkedő alakja megszületett. Májusban Mészáros Ági, júliusban Tolnay Klári, októberben Gellért Endre és decemberben Lukács Margit.

 

Az ő pályájukat, sorsuk alakulását, találkozási pontjaikat feltérképezve sajátos tükröződésben szemlélhetjük múltunkat és ezen belül a magyar színház közelmúltját. Magyarország kis ország, a színházi szakma is ehhez mérhető. Az egy korszakban élő művészek sorsa valahol mindenképp találkozik. Az alábbi ábra ezeket a kapcsolódási pontokat mutatja be:

 

 

Három művész élete közel azonos helyzetből indult. Lukács Margit, Tolnay Klári és Gellért Endre is viszonylag jómódú, középpolgári családból származott. Mindhárman helyzetüknek megfelelő nevelést kaptak, illetve elsajátították azt a polgári értékrendet, mely kellő szilárdságot adott nekik pályafutásuk nehezebb pillanataiban is. Fontos megjegyezni, hogy Lukács Margitnak négy testvére volt, Tolnay Klárinak egy, Gellért Endrének pedig három. Érdekes, hogy Lukács Margit és Tolnay Klári is apáca akart lenni egy rövid ideig.

 

Lukács Margit egy színházi élmény hatására döntött a színészet mellett. Aggodalmaskodó családja csak akkor nyugodott bele pályaválasztásába, amikor kijelentette, hogy csak akkor lesz színész, ha a Nemzeti Színház tagja lehet.

 

 

Tolnay Klári a báli szezonra érkezett a rokonaihoz Budapestre, de elhatározta, hogy nem tér vissza a szülői házba, hanem a fővárosban marad. Először filmszerepeket kapott, majd a Vígszínház tagja lett.

 

Kiemelkedő kulturális közegből érkezett a Színművészeti Akadémiára Gellért Endre, aki édesapja Gellért Oszkár jóvoltából szinte a Nyugat szerkesztőségében nőtt fel. Családi barátnak számított Móricz Zsigmond, aki a kis Gellért Bandival olvastatta fel magának a Légy jó mindhaláligot, hogy hallja, hogyan hangzik szövege gyermekszájból.

 

Mészáros Ági élete a többiekénél hátrányosabb helyzetben kezdődött. Édesanyja lelencházba adta, ahonnan a debreceni színház szabója fogadta örökbe. Mostohatestvérei közül többen is a színészi pályát választották. Horváth Nusival később együtt is szerepelt a Nemzeti Színház színpadán. Nagyon korán, 1932-ben lépett először a világot jelentő deszkákra Kiskunfélegyházán.

 

De vegyük sorra a találkozási pontokat. Lukács Margit és Gellért Endre élete találkozott először szorosabban, hisz egy év eltéréssel végezték el a Színművészeti Akadémiát. Egy ilyen szűk közegben biztosan megismerték egymást, azonban az iskola elvégzése után útjaik szétváltak. Lukács Margitot 1936-ban a Nemzeti Színház szerződtette, míg Gellért Endre 1935-től a Vígszínház színésze lett. Annak a Vígszínháznak, melynek Tolnay Klári már 1934 óta tagja volt. Így több darabban is szerepeltek együtt, elsajátítva azt a bizonyos vígszínházi stílust, amely a későbbiekben is jellemezte alakításaikat, illetve Gellért Endre rendezéseit.

 

 

Ekkor ismerkedett meg Lukács Margittal, akivel egy életen át jó barátok lettek. Mivel alkatuk annyira különböző volt, gyakran kerültek egy előadásba.

 

Gellért Endre 1945-ben került a Nemzeti Színházba színészként, de már abban az évben rendezett is. Egy újabb érdekes találkozási pont, hogy Molière A nők iskolája című darabjának rendezésére készült és Ágnes szerepére Tolnay Klárit kérte volna fel. Azonban át kellett vennie Priestley Veszélyes fordulójának rendezését. A Molière darabot végül Hont Ferenc rendezte, Ágnes szerepében Mészáros Ágival, akinek ez az egyik legkedvesebb és leghosszabb ideig játszott szerepe lett. Gellért Endre szerette volna Tolnay Klárit átcsábítani a Nemzeti Színházba, ez végül csak egy vendégjáték erejéig sikerült. 1947-ben Sartre A tisztességtudó utcalány című színművének címszerepében rendezhette valamikori vígszínházi partnernőjét.

 

 

Írta: Ircsik Teréz