Bajor Gizi (1893–1951) Kossuth-díjas színművész, a Nemzeti Színház örökös tagja május 19-én lenne 123 éves. Egykori villája 1952-től az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) kiállítóhelye, a Bajor Gizi Színészmúzeum. Itt, a földszinten található Bajor Gizi emlékszoba állít emléket a művésznő munkásságának. Nemcsak az állandó kiállítás, hanem az intézmény számos kiadványa is megemlékezik Bajor Gizi művészetéről (Vendégségben Bajor Gizinél, szerk.: Gajdó Tamás, 2012; „…mulandó létünk egy ideig élő emlék marad”, szerk.: Ács Piroska, Lakos Anna, 2012).
A zsidótörvények Heltai Jenő műveit is leparancsolták a magyar színpadokról, így némi kárpótlást jelenthetett a vészkorszakot túlélt mesternek, hogy 1945. december 7-én a Magyar Színház újra műsorra tűzte nagysikerű színművét, A néma leventét, melynek női főszerepében Timár József partnereként ismét Bajor Gizi lépett fel. Az előadást Horvai István rendezte, a díszletterveket Upor Tibor, a jelmezterveket Nagyajtay Teréz készítette. Az Izabella téren álló Magyar Színház ekkor önálló intézmény volt, bár épületében időnként a Nemzeti Színház is tartott előadásokat, 1948 és 1951 között pedig hivatalosan is a Nemzeti kamaraszínházaként működött. Így lehetséges, hogy a jelmez bélésére később rákerült a Nemzeti Színház női ruhatárának pecsétje is.
Új szerzeményünk – Bajor Gizi színpadi viselete Zilia Duca szerepében – Tordai Hajnal jelmeztervező áldozatos forráskutató, feltáró munkájának köszönhetően került gyűjteményünkbe. Jelmeztárunk legújabb darabját a Centrál Színházban rendezett kamara kiállításon mutattuk be 2016. április 7-én, számos más jelentős tervező jelmeze mellett.
Nagyajtay Teréz anyagválasztásának, ötleteinek köszönhetően a ruha hét évtizeddel a bemutató után is őrzi légiességét, színharmóniáját. Szabásvonala Bajor Gizi kecses formáinak lenyomata. Ugyanakkor a történetiség elvét is szem előtt tartva a Mátyás korabeli viselet hű képe.
Írta: Turnai Tímea
