Blatter Géza társulata 1937-ben, a Párizsban megrendezett világkiállításon aranyérmet nyert el. A magyar alkotótársakkal bemutatott előadás Az ember tragédiája volt. Németh Antal még 1932-ben vetette fel Blattner Gézánál tett látogatás alkalmával, a Tragédia előadásának ötletét. Az előadás központi figuráit Csáky József tervezte – melyekből mindössze a figurák feje maradt fenn. A bábok fejét utólag egyszerű kiegészítéssel látták el, melyek segítségével a bábok jelzésszerű testet kaptak, ennek köszönhetően jelenleg botbábként állíthatók ki.
Lucifer és Éva bábok feje, amelyeket jelenleg az OSZMI őriz, eredetileg billentyűs marionett-testekhez voltak erősítve. Blattner Géza az 1937-es bemutatókhoz, misztériumjátékokhoz (melyekhez egyébként magát a Tragédiát is sorolta) készítette el a billentyűs marionett legújabb verzióját. A bábtípust még 1922-ben szabadalmaztatta Magyarországon. A báb technikájának lényege, hogy három mozgatási irányt olvaszt magába. (1) A test marionett-szerű ízeltséggel van elkészítve, ám (2) a báb a bábos fölött látható el, míg (3) a mozgatás helye a báb felső testével egy vonalban helyezhető el. A kezekből és a karból belső zsinórok vezetnek a derékvonal fölött kicsivel elhelyezkedő billentyűkig, amelyeken a játékos, mint a zongora billentyűin játszik. A fej és a derék is mozgatható – ez utóbbiakat és a billentyűket a bábjátékos úgy tudja egyszerre mozgatni, hogy a báb teste az övéhez, illetve egy hevederrel a nyakához van rögzítve. Ezt a típust Blattnerék kimondottan misztériumjátékokhoz használták a kései időszakban, Párizsban.
Az ember tragédiájának bemutatója arany érmet nyert. A francia nyelvű ősbemutató különlegessége abban állt, hogy minden egyes színt más és más tervező, képzőművész tervezett meg, akik között olyan alkotókat találhatunk, mint A. Tóth Sándor, Olcsai Kiss Zoltán, Fried Tivadar, Beöthy István vagy Kolozsvári Zsigmond. Bár fotó vagy pontos leírás nem maradt fenn az előadásról, Blattner Géza terveiből ismerjük a színpad elrendezését. A színpad kettős osztatú volt: az alsó részben Blattner Géza rajzaiból következtetve a színpad alsó részén kialakított színpadnyílás félkörében a kerettörténet paradicsomi és égi színei jelentek meg árnyjáték formájában, míg a felső, nagyobb színpadnyílásban jelentek meg a történeti színek a billentyűs bábokkal. A színeket a „Sors forgó kereke” strukturálta, amely a tűnő évszázadokat hivatott megjeleníteni: a sorskerék folyamatos mozgása mellett kommentálta Lucifer az álomszínek átfordulását.
Írta: Hutvágner Éva
Fotók: Szebeni-Szabó Róbert